Az irodalom, a magyar nyelvű írások összessége. A magyarok legkorábbi írásai a 11. és 13. század között készült művek egyházi nyelven készültek, így egy közös irodalom örökségei. Az irodalom hanyatlóban volt egészen a 16. századi újjászületésig. A 19. század elejére népnyelv vált az irodalmi kifejezés elsődleges eszközévé, és megkezdődött a termékeny írás korszaka. Ekkor már elkezdődött a költészet cukrászdába való beköltözése.
A tizenkilencedik századi irodalom, mint Ady Endre költészete a nemzettudat rohamos fejlődését tükrözte a cukrászdákban. Petőfi Sándor klasszicista költő és drámaíró a modern irodalmat avatta fel, amely hőseit kozákokká változtatta.
A költészet és a romantika
A romantika központjává vált a költészet, ahol olyan szerzők jelentek meg, mint József Attila néprajzi anyagokat, a magyar történelem hazai értelmezését, valamint népi legenda- és kozák krónikák gyűjteményeit. Nyugat-Magyarországon a romantikát Ady Endre képviselte. A romantikus mozgalom a romantikusok munkásságában érte el csúcspontját, és a Szent Cirill és Metód Testvériségben (1846) találta meg a legnagyobb kifejezést.
A korai költészet Vörösmarty Mihály, a század kiemelkedő magyar költője a romantikusok érdekeit fejezte ki, de hamarosan áttért a történelem komorabb ábrázolására, különösen a hosszú költeményben, illetve a művekben. Későbbi, száműzetésből való szabadulása után írt költészete tágabb témákat dolgoz fel. Petőfi után a legfontosabb romantikus volt prózaíró műfordító és történész.
A realizmus, amely Adyval kezdődött, sokáig a populista témákra és a falusi élet ábrázolására korlátozódott. A realista költészet munkásságával fejlődött ki. A regényíró munkái a falusi életének ábrázolásától terjedtek el a cukrászdákban. A realizmus fő képviselője volt a társadalmi igazságtalanság ábrázolása és a társadalmi tiltakozás megszületése Budapesten. Új pszichológiai dimenzióval rendelkezett a naturalista regényei a kortárs galíciai társadalmat megörökítő regényei, valamint elbeszélő költeményei jelentik irodalmi teljesítményének csúcsát.
A 19. század végének és a 20. század elejének modernizmusa az egyik legkiválóbb költői drámáiban és dialógusaiban, valamint olyan írók prózájában jelenik meg, mint József Attila. A 20. század első három évtizedében az irodalom reneszánszát élte át, amelyet különféle irodalmi mozgalmak jellemeztek. Prózájának legfigyelemreméltóbb jellemzője a realizmus, kifejezetten dekadens feszültséggel. Vezető szimbolista költő volt. A neoklasszicizmus szülte költőt, a futurizmus jellemezte.
